Egy nap Liliszemmel

Reggelente közöttük ébredek, a két szolgálóm között. Hogy hogy kerültem oda arra csak halványan emlékszem,mert már reflexből tudom, hogy ha este csak egy kicsit is nyihegek, pukizgatok, egyből közöttük landolok, így már szinte öntudatlanul félálmomban is ki tudom őket játszani.
     De nagyon jót aludtam megint. Nekik még mindig csukva a szemük. Hahó, ébresztő.... Először megpróbálom finoman felkelteni őket, lássák, hogy az én szívem sincs kőből, cirógatom, kaparászom az arcukat, meghúzogatom a göndörhajú nyakában lógó valamit, még alszik, átfordulok az egyeneshajúhoz és meghúzogatom a ruháját, közben nagyon finoman halkan szólok nekik, hogy itt az ideje felkelni. Ez általában működni szokott. Kinyitják a szemeiket és rámmosolyognak, én viszonzom, mégiscsak rendesen végezték az éjjeli munkájukat, megérdemlik a kétfogvillantós vigyoromat. Még egy kicsit flörtölök velük, de csak mert szemmel láthatóan nagyon élvezik.
    Kb 10 perc után próbálom nekik elmagyarázni, hogy mostmár azért elég volt és lassan munkához láthatnának, kezdek azért éhes lenni és jól jönne valami tejcsi. De nem értik, mindig csak bárgyún vigyorognak rám, és utánozzák, amit mondok. Eléggé idegesítő. Még néhányszor elmondom, hátha felfogják: kezdek éhes lenni. Semmi reakció, végül kénytelen vagyok elkezdeni nyekegni. Végre észrevették magukat, az egyik felkel és kimegy a konyhába, hogy elkészítse a tejemet, a másik, az egyenes hajú velem marad és elkezdi kicserélni a pelusomat. Próbálok neki segíteni, kihúzni a törlőkendőt a jól csörgő zacskóból, vagy elkapni a kencés dobozt és jól levenni a tetejét, de nem szereti, ha segítek neki a munkában, mindig csak annyit mond, hogy 'fúj' meg "koszos". És a kezembe nyomja a szájbarakós kis valamit. De én tudom, hogy annak nem ott van a helye..Megmutatom neki, hogy az a számba való,-érted?? Ide tedd következőnek.

Megérkezik az üvegem végre, evés közben kényelmesen hátradőlök, ez a kedvenc része a napomnak, a chillout a hosszúhajú ölében, tejcsit szürcsölve. Nincs is ennél jobb. :)
 Evés után megrázatom magam, nehogy megfájduljon a hasam, majd kivisz az egyeneshajú a nagy szobába és letesz a játszószőnyegemre, amit sajnos telepakoltak mindennel. Rázogat előttem mindenféle szines meg csörgő dolgot, de annyira nem érdekel. A kedvéért utánanyúlok,de ahogy elfordul le is teszem. Ezt is próbáltam nekik elmagyarázni már, hogy nem szeretem a nagy rendetlenséget a szőnyegemen, ne hordjanak nekem ide minden limlomot. Egyedül a dobozom (a seggtörlőkendő tároló)  és az a fényes kerek valami (egy fém doboz teteje) kell.
    Most vettek valami nagyon frusztrálót nekem, kinyithatós, színes gombok vannak rajta és ha azokat megnyomom,akkor csörög...B O R Z A S Z T Ó...De itt erősködnek nekem mindig, a kedvükért nyomogatom egy kicsit,de annyira idegesít, hogy utána bedühödök és eldobom.

  Közben a göndörhajú pápázik, hülyén emelgeti a kezét és elmegy. Nem is tudom, miért tartom. Magunkra maradunk az egyeneshajúval, aki enni szeretne. De ez nem így működik..ÉN most unatkozom. Rászólok, hogy szórakoztasson, de csak bárgyún vigyorog és eszik tovább. Felháborító. Próbálom kinyújtani a kezem felé, hátha akkor felfogja, hogy most fel kellene vennie és körbehordozni a lakáson. De nem túl eszes szegény. Fél óra magyarázás után végre felvesz és elvisz a kedvenc helyemre: a szobába, ahol fürdeni szoktunk. Meglátogatjuk a másik kislányt és az ő egyeneshajúját. Nagyon vicces mindig. Először ugrál, mosolyog, és aztán mindig beszélget velem.  Mondom, nagyon aranyos. De egy idő után munkához látok, mert ott van a sok kedvenc pakolnivalóm. A nagy fényes valami, amit ha felemelek,akkor jön belőle a víz. Meg az a nagy szürke, amivel az egyeneshajú mindig a haját simogatja. néhányszor megsimogatja vele az enyémet is, olyankor csak mosolygok, és ő máris nagyon boldog. Akkor ott van még az a hosszú valami,amit a szájába szokott rakni, azt is jól megfogdosom, próbálom megérteni, hogy miért pont ezt szereti annyira? A többit még csak meg sem kóstolja...
   Kezdek fáradni és fáraszt, hogy nem érti meg,amit mondok. És akkor akaratom ellenére betesz az ágyamba. Mindig ezt csinálja...Na jó, ha már itt vagyok,alszom egy kicsit...

Mikor felébredek, magamhoz szólítom, rámosolygok biztatólag, hogy ügyesen idejöttél, ki szeretnék innen jutni. Kivesz, kicseréli a pelusomat és átvisz a szőnyegemre és eltűnik. De nem azért keltem fel, hogy itt legyek egyedül és egyébként is éhes vagyok. Utánakiáltok, de ő meg visszakiált valamit, hogy hamham. Ez még csak most csinálja az ennivalómat. Próbálom neki elmagyarázni, hogy ezzel már igazán elkészülhetett volna hamarabb, amíg én aludtam, és akkor nem kéne itt sopánkodjak neki, de szerintem ezt sem fogja fel. Hiába, ezért szolgálók ezek, eléggé butácskák.
Megeszem a kedvencemet, a sárgás édeskés valamit. Próbálnám közelebb húzni a tányért,de nem hagyja. Majd ő. Legalább a kanalat add ide...Nem. Na jó. Akkor inni kérek.

Vége az evésnek és ha eleget kérlelem, akkor felöltöztet és kivisz megnézni a nagy zöld valamiket. Séta közben azon morfondírozom, hogyan lehet mindet megkóstolni, őt is beavatom,de persze nem érti. Néha kivesz, és hagyja, hogy megfogdossak néhány zöldet, olyankor nagyon megörülök, hogy végre, de mikor a számhoz tenném, elkezd fújolni....

Néha találkozunk a másik lánnyal,akinek szintén szolgálója van. Mindig jól megnézem a szolgálót magamnak mert a másik lány szemmel láthatóan nagyon nyugodt és boldog és nem panaszkodik(2 hónapos),csak fekszik és sokszor alszik. Vajon le kéne cserélnem a szolgálómat? Hol rontottam el??

Még egy kör evés és alvás után hazajön a göndörhajú. Nagyon megörülök neki,mert a másik már eléggé lomha és csak nagyon sok kérlelés után hajlandó velem játszani vagy körbehordozni. De a göndörhajú nagyon örül, hogy visszajött a szolgálatba. Dobáltatom magam, kukucsoltatom, és levitetem magam a nagy vízhez. Nagyon kellemes ilyen melegben a hideg vízben lebegni. Főleg, hogyha beletesznek a nagy sárga valamibe. (amit szintén nem hagyják, hogy megkóstoljak, nem értem mi a bajuk). Újabb evés és séta után már nagyon álmos vagyok, és megint egyre jobban idegesít, hogy mostmár itt vannak mindketten és nem akarják rendesen végezni a dolgukat. Nem, én nem akarok a földön feküdni én mászkálni szeretnék, hahóóóó.......

Mikor már teljesen kivagyok tőlük, a göndörhajú elkezdi levenni a ruhámat. Végremár, ebben nem tudok olyan kényelmesen mozogni, mint pucéron. És tudom, hogy utána megint fürdés jön. juhú. :) Megnézetem vele is a fényes valamit, amiből a víz jön. De már nagyon nyűgös vagyok és legfőképpen éhes. Hál istennek mire végzek a fürdéssel az egyeneshajú meghozza a tejcsimet, amit szinte mind megeszek, megrázatom magam, kivitetem magam a nagy szobába elköszönni a göndörhajútól és betesznek az ágyba. Még egy kicsit magyarázok, hogy mit hogy kéne változtatni a modorukon másnapra, de nem hiszem, hogy hallják vagy megértik, így lassan feladom és elnyom az álom..A mai is egy nehéz nap volt....

Elmélet

Nagy unalmamban levezettem, hogy miért nincsen pornó az ázsiai országokban, és miért nem öltözhetnek az itteni nők kihívóan...

  De kezdjük a legelején. Mindenkinek ismerős szerintem a nyomi fehér férfi vesz magának egy ázsiai feleséget szitu. Szegényeknek nem marad más, mert a normál fehér nőnek nem kell.

  A nyomi fehér nő összeáll a fekete pasival.

  A kihívásra vágyó fehér férfi összeáll a fekete nővel.

  Magyarul mindenkinek minimum kétféle választási lehetősége van ezen a világon, kivéve az ázsiai férfit. Ki hallott már fehér nő- ázsiai férfi párosról? Fekete nő-ázsiai férfi kombóról meg végképp senki szerintem.
Valahogy az ázsiai férfiról vagy a gangnam style vagy Jet Li és társai jutnak a nem ázsiai átlagember eszébe. Ami azért nem túl vadító hogy úgy mondjam...

Így a szegény ázsiai férfiaknak mindent meg kell tenni, hogy a helyi nők ne hagyják el őket, és visszaértünk a visszafogott öltözködéshez és mindennemű nyilvános szexualitás tiltásához.



És megint unatkozom.....

Ma a füst még csak rosszabb lett,mint eddig volt. Az indonéz miniszter közölte a szingapúrival, hogy majd, amikor megfelelő mértékűnek érzik a füstfelhőt, akkor majd tesznek lépéseket ellene, és hogy egyébként is a szinapúri multik égetnek náluk, így több megértést és összefogást várna az itteniektől, és hogy legalább az ázsiai országok összetarthatnának....
A tököm.....Most konkrétan a szomszéd épületig lehet ellátni, a gyerekek nem hagyhatják el a lakást, mert olyan sűrű a füst,mintha köd lenne...

Szóval akinek megoldásra váró rejtélye van,ne habozzon (még úgy néz ki egy ideig itthon ücsörgünk úgyis) , küldje el nekem, hogy legyen min agyalnom...! ;)

Kontrasztok

Még a nagy kifüstölősdi előtt, pénteken találkozónk volt az egészségbiztosítós csávónkkal a városközpontban, a felhőkarcolók alatt. Meg is érkeztünk cirka fél órás késéssel. (igen, Mateusszal egyikünk sem a pontosságáról híres :P ) Az általunk kinézett szimpi kis teraszos Starbucks helyett a csávó (aki gondolom azt hitte, hogyha ekkora értékű egészségbiztosítást kötünk,akkor mi is a high societyhez tartozunk...) a város egyik legdrágább hotelének tetején lévő teraszra vitt fel minket.

Lounge lounge, tetőmedence, gyönyörű kilátás, feketébe öltözött személyzet, makulátlan ruhájú és makulátlanul viselkedő milliárdosok közé sikerült betuszkolni a kis megroggyant babakocsinkat (Mateusz elvitte magával Lilit néhányszor futni, azóta az első kerék akadozik), a nem guccsi ruhánkban, a nem tökéletesen fésült fejemmel, és a nem teljesen hájklassz testszagunkkal (ami elkerülhetetlen,ha 5 percnél többet odakint tartózkodsz, babakocsitoszogatással meg végképp...)...

A cola kezdődött 10 dollárnál. Hogy a kilógásunkat leplezzem,először egy roséval szemeztem az étlapról (valahogy az úgy éreztem emelne a sikk faktoromon), de mivel nem volt egy értelmű, hogy ki fog fizetni, így maradtam egy limonádénál. 1 óra kényszeredett smúzolás után sikerült elhagynunk az ojjektumot. A környező emberek arckifejezéséből pedig azt a következtetést sikerült levonnom, hogy baromira fárasztó és unalmas lehet ennyire gazdagnak lenni, hogy ott ülsz a világ egyik legszebb tetőteraszán és még csak körbe sem hordozod a tekinteted(nem hogy még fényképeket csinálj),hogy megállapítsd,hogy huh de jó, hogy itt lehetek...



Másnap, azaz szombaton ellátogattunk Kis Indiába. Az igaziba, mert mint kiderült,mikor eltévedtem az nem ez volt. Ott is indiaiak laktak,de valószínűleg a tehetősebbje, ugyanis a felhőkarcolók között eléggé jól elhatárolhatóan húzódik a két emeletes lepukkant épületekből álló igazi Little India.

Ahogy kiértünk a metroból, onnantól szorosan kapaszkodtam Mateuszba. Talán itt nem csinálnak semmit (bár itt láttam az első néhány szingapúri rendőrt), de a legjobb az elővigyázatosság, és pasibakapaszkodás még mielőtt bárkiben is felmerülne bármi rossz...(akik le lennének maradva: néhány hete, hónapja egy nő Indiában felszállt egy buszra,amin csoportosan megerőszakolták, egy másik nő elment a fogdába meglátogatni a férjét, azt az őrök erőszakolták meg, egy svájci pár elment kirándulni Indiába, a férjet leütötték, nőt megerőszakolták, azóta nagy felvonulásokat tartanak az ottani nők, és Mateusz azóta ha indiait lát kaján mosollyal indiai angol akcentussal mindig megjegyzi, hogy wi gonna rép ju, ték ju on ö basz vid máj frendz...:D)

Egy élmény volt, tényleg, mintha Indiába látogatnál. Mindenhol a kis pandzsabik, akik bár a legaljább munkát végzik mégis mind boldognak tűntek. Viszont ettől függetlenül meg kell, hogy mondjam, nem érzem át azt a nagy Indiában- megtalálom a boldogságomat dolgot,amiről általában az emberek beszélnek. Hogy őszinte legyek EKKORA KOSZBAN szerintem nem, hogy a boldogságot, de konkrétan semmit sem találnék meg. Oké, hogy szegények,de azért miért kell ennyit szemetelni???? :D

Füst

Harmadik napja vagyunk szobafogságban Lilivel, ugyanis az egész várost ellepte a füst. Bár itt nem gyújtogat senki, a szomszédos szegényebb országok próbálják leégetni az esőerdőiket, hogy később termőfölddé alakítsák... Indonézia, Malajzia félig ég, mi meg a rossz légáramlatoknak köszönhetően megszívjuk szó szerint. Az egész múlt hét végén kezdődött, de hétfőre a füst elérte az emberre káros határt..  Ma már a panjabi mcket sem dolgoztatják az építkezéseken...

Íme a látvány a lakásból: 

Szerintem eléggé jól láthatóan nem látható semmi ;)

Időközben arra is rájöttünk, hogy miért nem fürdik senki itt a tengerben. Egyrészt mert nem szokásuk az ázsiaiaknak, másrészt, mert nincs semmi korlátozás, hogy mit engedhetnek a nagy multik a vízbe... És ez elvileg Ázsia Svájca.. El sem merem képzelni, milyen lehet a többi országban... Azért Ázsia valljuk be Európa és Amerika szemétlerakója.. 

Íme egy link, a térképen jól látszik, éppen merre gyújtogatnak: 

http://asiancorrespondent.com/109379/hazepocalypse-sets-singapores-social-media-alight/

Szülinaposdi

Mivel most el vagyok maradva eléggé a postokkal, így ma kettőt is csatolok. :)

A hét első felében ugyanis minden nap rohangásztam, hogy Mateusznak a 32. szülinapjára mindent be tudjak szerezni. Az eredeti ötlet szerint kis kincskeresést szerveztem volna neki, itthon üzenet várta volna, ami leirányítja a portáshoz, aki átadja neki a következő üzenetet, ami elirányítja a botanikus kerthez, ahol mi várjuk Lilivel egy begyertyásított csokitortával és a már 3 hete várva-várt gitárral.

Eredetileg...

Ez a következőképpen alakult: kinéztem a csodacsokitortát gyártó cukrászdát, az egyetlent,amihez nem kell egy órát utazni, és pont néhány utcával arrébb van. A neten mindenki áradozott róla, nagyon jó. Hétfőn összepakoltam Lilit és lebattyogtunk a bolthoz, persze délben, tűző napsütésben az egyenlítő mentén. Mindezt csak azért, hogy odaérve kiderüljön, hogy a bolt időközben bezárt. A bútorokat még nem vitték el, de azon kívül üresen tátongott...Szívtam a fogam,dehát ez van ezt kell szeretni,majd megoldom valahogy.
  Másnap, kedden, ( a szülinap szerdán volt) kitaláltam,hogy a torta nem a legfontosabb, inkább elmegyek a gitárért. Felpakoltam Lilit, 2 metroátszállással, 20 perc égetőnaponsétálással később már ott is voltam az egyetlen általam ismert helyi gitárosnál. Akivel persze nem nagyon értettük egymást. Annyit azért tisztán kivettem,ahogy megkérdezte tőlem, hogy Lili hozzám tartozik-e. Mondtam,hogy igen és büszkén vártam a szokásos 'so sweet (mennyire édes)'-elést. Helyette a csávó rámszólt,hogy toljam már arréb,mert eltorlaszolja a kijáratát...khm...
Na mindegy,nagy nehezen előadtam neki,hogy ajándékba lenne a gitár, nem értek hozzájuk, ajánljon nekem egyet a megadott kereten belül. A csávó kénytelen kelletlen rábökött egyre, hogy ez jó lesz. Rábólintottam, de persze a fizetésnél derült csak ki,hogy csak készpénzzel lehet. Nekem meg azom nincs. Elmentem, hogy kihúzzak az automatából, ami persze nem olvasta a kártyámat, magyarul: tök feleslegesen sikerült elszrni a délutánomat. Ott voltam, hogy se csokitorta, se ajándék, egy nappal a szülinap előtt.....

Végül nagy nehezen a nagy napon visszamentem Lilivel, és a Mateusztól kapott készpénzzel (kicsitseciki), beszereztem a gitárt, visszabuszoztam elölről a kengurus Lilivel megpakolva, hátulról a gitárral. Eléggé vicces jelenség lehettem,mert kb mindenki megbámult. :D

Délután leszaladtam a helyi kissütiket gyártó boltocskába és vettem kettő csokis muffin szerűséget meg gyertyát. Időközben azonban rájöttem, hogy a botanikus kertben való tűzgyújtásért valószínűleg bebörtönöznének, de minimum megbotoznának (talán Lilire való tekintettel ez utóbbi), úgyhogy azt sztornóztam. Helyette kitaláltam, hogy itthon kis cédula és a fürdőgatyája fogja várni Mateuszt és ugyanezt a medencénk partján fogom eljátszani. Ennek meg az tett be, hogy Mateusz az előre megbeszélt időponthoz képest egy órával később jött haza, mert még sörözött egyet a munkatársakkal. Lili meg közben elaludt.

Szóval a végleges verzió: Mateusz hazajött a munkából, itthon vártam egy martini koktéllal, mikor Lili felkelt átadtuk a gitárt, elfújta a gyertyákat és lementünk a medencéhez fürdeni. De így is nagyon örült. A gitárnak is,de leginkább a martininek :D

Globalizáció

 Őszintén szólva mikor Mateusz legelőször felvetette ezt a Szingapúr dolgot, kapásból nemet mondtam, mert azt hittem, valami teljesen más lesz, mint amihez otthon vagyunk szokva. És itt az otthon alatt Európát értem. Ott úgy éreztem, nem történhet nagy galiba, mert  kis eltérésekkel, de minden ugyanolyan.

  Szingapúrba érve rájöttem, hogy bár a lépték más, mégis a globalizációnak és a fehér ember majmolásnak köszönhetően azért itt sem kell mindig ázsiai kaját enni, vagy kimonoban járni. 

  

Ugyanúgy van h&m, berschka, tally weil, zara, mango, mint nálunk. Megvan a helyi  Tesco is. A különbség talán csak az árakban rejlik. Az ételek drágábbak, de  mivel a ruhák nagy része 'made in china', így itt olcsóbban megveheted. :))

Sok zacskón még magyarul is rajta van a felirat- mint pl a Lilinek vett úszógumin. :)

A helyi közértben magyar szalámit is kapni. :)

És nem utolsó sorban: itt is ehetem a 15 éve kedvencemet: sajtos sonkás majonézes melegszendvicset <3 :)))

... Ki mondta, hogy a globalizáció rossz dolog????

True love: jóban rosszban 15 éve együtt ;)

Sentosa

Hétvégi programként elkirándultunk Sentosaba, Szingapúr Margitszigetére, ami akárcsak a Margitsziget hétvégenként, tömve van. A szokásos söröző fiatalok helyett azonban itt egész családok vonulnak ki. A sziget amúgy annyiban különleges csak,hogy itt van kb az egyetlen tengerparti sáv. (ahonnan azért szintén rálátni a Szingapúrt szorosan körbeölelő nagy szállítóhajókra) A szigeten a nincsen-semmi-különleges-adottságunk-csináljunk-ide-valami-extrát elv alapján minden van: Universal Studios (Disneyland), Akvárium, Casino, nagy turista hotelek, nagy műoroszlán,amibe felmászhatsz pénzért, szabadesést kipróbálhatod, Gaudi utánzó szökőkutakat nézhetsz,amik német harangjátékkal csilingelnek, bulizhatsz, golfozhatsz, ehetsz és persze a legfontosabb : shoppingolhatsz. Ezek megőrülnek csak, hogy költhessék a pénzt....

A sok minden mellett néhány talpalatnyi helyet megtartottak a tengerpartnak is. Amit igazából csak a túristák élveznek. Összesen 2 fürdőruhás nőt láttunk (turisták). Az itteniek inkabb a kiépített árkádok alatt a földön ülve hűsölnek totál felöltözve és eszik az otthonról hozott kajájukat..

Egynek jó,de azért kicsit várom,amikor majd Thaiföldezünk, valahogy a kihalt tengerpart jobban vonz,mint ez a mindennel teletűzdelt talpalatnyi zöld...

EzegyunalmascsakLilirőlszólóbejegyzés

A nagy érdeklődésre való tekintettel: Lili már jobban van. Még nem tökéletes, a láza elmúlt,de még mindig fosik (neki köszönhetően új szót tanultam angolból: stool=széklet :D) és mára pirosas kis foltok jelentek meg rajta, amitől meg én fostam be,hogy akkor ez most dengue-kór, szóval elvittük a kórházba. Ahol az ápolók hál istennek egy fokkal jobb angolt beszélnek az átlagnál és megnyugtattak,hogy ez nem az,és hogy majd elmúlik.(és láttam,hogy magukban azt gondolták,hogy hülye európaiak,minek hozzák a gyermek elsősegélyre ilyennel a kisbabájukat)

 Mindezért ülhettünk 1,5 órát a váróban, ami szinte csakis indiaiakkal volt tele. Az, hogy miért, számomra rejtély maradt, de gyártottam persze néhány elméletet: ők az alsóosztály, akik a szennyesmunkát végzik itt és ezért több mindent elkapnak/ ők az alsóosztály,akik nem szeretik annyira a szennyes munkát végezni,helyette nagycsaládostul elárasztják az elsősegély osztályokat,mert addig sem kell a szennyes munkát végezni. Na ezt most jól körülírtam,de szerintem mindenki érti,hogy mire gondolok. De azért jót tett ma ez a kis kimozdulás, már kezdek bezöldülni idebennt. Remélem, holnap tényleg még jobb lesz, és elhagyhatjuk végre a villát. Ámen

Ja! És Lili ma megtanult átfordulni, olyannyira hogy kb 5ször már eljátszotta = nagyobb felügyeletre van szüksége :)

Furcsaságok

Lili tegnapra lebetegedett (életében először),így nem nagyon van alkalmam most mászkálni. A vasárnapot praktikusan kint töltöttük a medence partján és bár a minit árnyékban tartottuk végig,de gondolom csak megártott neki a napsütés,aztán a hideg légkondi. Tegnap hajnalban már lázas volt, és egész nap is. :( Úgy sajnáltam szegényt, mindez a hülye anyja miatt,aki barnulni akar.

Vigasztalásul egész nap rajtam lóghatott és kényeztettem, hupikék törpikéket néztünk, elalváskor foghatta a kezem, bohóckodtam neki a tükör előtt, megijesztettem. De a szokásos göndör röhögés helyett most csak egy félmosolyra futotta és folytatódott a nyihnyih. Mondjuk 38,5 fokos lázzal meg is értem..Megbeszéltük Mateusszal,hogyha 39 felé emelkedik,akkor elvisszük az orvoshoz, addig marad a gyógyszerezés meg vizes borogatás este. De Mateusz főnöke,akinek szintén van egy tizenvalahány hónapos kislánya azt mondta,hogy itt ez tök szokványos és 3 napos láznak hívják. Meglátjuk....

Szóval éppen ezért sok újdonsággal most nem tudok szolgálni,csak amik eddig kimaradtak, furcsa apróságok.

1.   Itt minden tehetősebb család "maid"-et tart (=szolgálót), akik általában velük laknak. A mi lakásunkban a konyhából nyílik, a mosókonyhára nyíló, az alaprajzban "food storage" (kvázi spájz)- nak elkeresztelt kb 4 m2 es kis lyuk ablak nélkül. Ebben szoktak lakni a maláj vagy fülöp-szigeteki maid-ek. Tartozik hozzá egy kis WC is,ami felett zuhanyozhatnak. A maid rendbetartja a lakást, főz,bevásárol, ha úgy szerződtetik,akkor gondozza a gyerekeket. Mindezt potom 700 dollárért. Ami az itteni tehetősebbeknek semmi (mi is meg tudnánk fizetni úgy,hogy csak Mateusz keres) viszont a maid-eknek maga az álom,hogy ilyen sokat kereshetnek. 

  Ehhez hasonlóak a baby-sitterek. Tök véletlenül ráakadtam egy fórumra (azon filóztam vajon mennyi lehet egy babysitter óradíja itt),ahol anyukák azt ecsetelték,hogy mennyibe kerül lepasszolni az újszülöttüket babysitternek. Mert itt ilyet is szoktak, megszüli anyuka,de mivel ő dolgozik és a gyereknevelés nagyon stresszes és nem tudna eleget aludni, ezért vagy benntlakásos babysittert vesz fel,vagy simán lepasszolja a bébit addig,mígy az el nem kezd cseperedni és megismerni az embereket-és akkor,hogy a "kötődés" kialakuljon anya és babája között, visszaveszi magához és a babysittert csak napközben veszi igénybe. 

Ez nekem annyira durva.... De nagyon nagyon sok ilyen van.

2.   A bűnözés itt annyira nem megszokott dolog  valószínűleg azért,mert minden állampolgárnak, meg itt dolgozónak "leveszik" az ujjlenyomatát (Lilit még túl kicsinek tarották,de Mateuszét begyűjtötték)), hogy pl a botanikus kert mellett kirakott táblán közhírré teszik,hogy itt bizony biciklit loptak március 20án reggel.

 A metron bemondják,hogyha bárki valami gyanús alakot lát, akkor hívja a rendőrséget.

 Mateuszék munkahelyi megbeszélésén szóba került,hogy valakit elkaptak az európaiak közül,hogy cigizett a nemdohányzó campusban, lenyomozták a kamerákon, és fegyelmi eljárást indítottak ellene. 

3.  Éppen most irtották odalennt a szúnyogokat-jött egy csávó egy óriási permetezővel és körbefújta lennt a pálmákat meg a bokrokat. Mivel ez a környék Dengue-kór veszélyes,ezért ezt baromira komolyan veszik, külön létrehoztak a neten egy oldalt, rajta interaktív térképpel,ahol megnézheted,hogy a város melyik részéről jelentettek dengue-kórt, hol vannak nagyobb szúnyog telepek. (a szúnyog terjeszti :P)

http://dengue.gov.sg/