2013. augusztus 6., kedd

Az élet játéka



Most megint egy kicsit elmaradtam a bejegyzésekkel. Abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nincs időm. Ha az embernek kisgyereke van, nagyon be kell osztania az idejét, és mivel nagyon festegethetnékem volt, így az  eddigi blogírós percek átavanzsáltak festős percekké.

 De mindez a múlté.

Néhányan kérdezgettek, hogy milyen az anyaság, most elérkezettnek látom az időt, hogy megválaszoljam a kérdést, de nem a szokásos nyálas-csöpögős mindengyönyörűegyüttgügyögős ősanya módon, csak a realitásoknál maradva. Ugyanis múlt pénteken felvettük Maxit a reptérről (Mateusz (első) házasságából származó kisfia) és ezzel a mozdulattal kezdő anyukából hirtelen lépéssel kétgyermekes családanyává avanzsálódtam, Mateusz ugyanis dolgozik én meg pesztrálhatom a két gyereket.

  Míg a kisbabáknak megvan az az előnyük, hogy relatíve sokat alszanak, addig egy 10 éves már semmit. Le tudja magát kötni, de igényli a figyelmet. És mivel a napi négy kemény oldalnyi kötelező olvasás pikkpakk elrepül, az embernek hozzá kell szoknia a következő zajmelléktermékekhez: nintendo buap-buappolása,csilingelése,  a mobilos back to the future hangjai, az iphoneba beépített robothang válaszai a vicces kérdésekre (hány éves vagy? mi a kedvenc színed? Hozzám jösz feleségül? stbstb) mindez minden lehetséges nyelven (mert ki kell próbálni hátha japánul is mondasz valami értelmeset) a youtubeon található vicces videok  zajai, melyeket akarva akaratlanul de végig kell nézned (Lego kisfilmek, family guyból vett jelenetek minden mennyiségben) , meg kell csodálnod az összes új legot, ami előkészületben van, javaslatokat tenni, milyen témával lehetne még legot gyártani (javasoltam a barbiet és twilightot), majd mikor az egy órás korlátozott gyereknetezés letelik, meg kell válaszolni a mi a terv mára? Mikor megyünk úszni? Mikor eszünk? Mit eszünk? kérdéseket. Ez utóbbi különösen trükkös, mert ha nem jó választ adsz, az szimplán hümmögésbe ütközik és hmmm én azt nem akarok-ba. És akkor aztán találj ki valamit, ami megfelel neki is, meg a célnak is, hogy ne legyen teljesen tele vacsora előtt.

 Ha esik az eső, igyál kávét. Sokat. Mert akkor nem csak Lili nyekegését kell hallgatnod, hanem a jajj-de-unalmas-amikor esiket is, találj ki valami olyan elfoglaltságot, ami egyszerre leköti a 7 hónapost is és a 10 évest is. (pingpong) Mindeközben cserélj pelust, vigasztalj bébit (mert állni tanul, de általában csak esik), főzzél neki is ennivalót (meg magadnak is meg a tíz évesnek is), etesd meg, takarítsd el a romokat (senki nem fogja helyetted), ha minden összemorzsálódott, takarítsd fel, különben jönnek a hangyák.
Ha kisüt a nap, juhééé, lemegyünk úszni, de csak ha árnyék is van, mert Lilit az egyenlítői tűző napnak azért nem teszem ki. Vele csak fél órát tanácsos úszni,de az Maxinak nem elég, ezért  elindul az óó maradjunk már még, de a nyugodtan maradj lennt egyedülre megint csak hümmögés a válasz és inkább akkor ő is jön velünk. Lili lefekszik aludni és az elkövetkező 1-1,5 órában a már elmondottak ismétlődnek.

A tegnapi napom mélypontja az volt, mikor elmentünk labdát venni a fél órányira lévő plazaba és visszafelé a metron Lili felébredt és végig nyekegett, bőgött, mert ő éhes, Maxi mindeközben körbekörbe pörgött a kapaszkodó körül és nem volt hajlandó leülni. Akkor ott úgy belegondoltam, hogy másfél évvel ezelőtt ha ezt nekem valaki elmondja, hogy ez fog történni én körberöhögtem volna valószínűleg.. :D

 Az egyetlen könnyebbség a két gyerekkel az, hogy Lili- mint a kiskacsák- követi Maxit mindenhova. Maxi előtt én voltam a kacsamama, most váltás volt. Így legalább el tudok menni csukott ajtókkal pisilni. Juhííí :))

  Az igazi élet játéka társast valahogy realizálni lehetne, és belecsempészni a takarítás, főzés, mosás, mosogatás dolgokat. És valahogy hogyan használod az ütőkártyáidat:  egy fél évest és egy 10 évest. :)
 
Tegnap este 22:20perckor félhullán estem a kanapéra, és ha lehetett volna egy kívánságom, azt kívántam volna, bárcsak lenne itt egy nagyszülő vagy hasonló mágikus segítő, aki megmentene egy hétvégére, vagy akár egy napra is, amikor mondjuk a 6:50 helyett akár 9ig is aludhatnék, hallgatnám a csendet, festegetnék, rendbetenném a talpamat, legyantáznám a lábamat, újrafesteném a körömlakkot, sőt esetleg még szemöldököt is szednék és lemennék NAPOZNI. De ez nem az a hely. És a kanapéról is fel kellett kelnem 10 perc után....


DE mielőtt még valakit teljesen elbátortalanítanék gyerekvállalás ügyében: az igaz, hogy általában tök hulla leszel, soha életedben nem lesz ennyi munkád, mint a gyerkőcökkel, nem lesz szabad perced magadra, DE emelett ott vannak azok a percek, másodpercek (Maxi megköszöni a szép napot, Lili a kis husi ujjaival átölel, rádmosolyog, megcirógatja az arcod, vagy ahogy bőg,de az öledben megnyugszik), amik akkora boldogsággal és energiával töltenek el, amekkorát még életemben nem éreztem, még 6 vodkaredbullos buliban sem...:P